HTML

nagybetu

Utolsó kommentek

  • Camedia: Szia Betti! Szép versek! Gratulálok. Lehet, hogy nem emlékszel rám, de én emlékszem rád. Beszélg... (2016.10.14. 00:07) Évszakaim
  • Umberto Pezzetta: Mindhármat nagyon érezni... tetszik! (2016.09.28. 22:21) Találkozások
  • betunagy: @FZH: nagyon szépen köszönöm (2014.05.20. 09:23) Mit csinálsz most? L
  • FZH: E-fáradtam című versed hatalmasan nagyon tetszik! (2014.05.20. 08:54) Mit csinálsz most? L
  • betunagy: a napraforgók úgy tudták, hogy a Nap forog (mert minden élőlény önmagából indul ki)- ha én forgok,... (2013.01.08. 09:17) Mit csinálsz most? XXVIII
  • Utolsó 20

Szerelem

betunagy 2012.05.20. 16:23

     Utószó

fejed felett a piros glóriáról

lepattogzott már a festék

rozsdafoltoktól kiütéses a fény

pár perc még

s már többé nem emlékszem rád


szerelem.jpg


Szakony Attila fotó




 Szerelem

-          A város szélén várj!  - kiáltott utána a lány, aztán eltűnt az egyik sarok mögött. Ő meg elindult. Nem kerülte ki a pocsolyákat, cipője sebein szivárgott be lábához a víz. Zsebre dugott kezéből, felrántott vállaiból láttam, hogy nem vár ő meg senkit! Nem is olyan szép a lány, meg aztán ilyenkor eső után frankón zöldek erre felé a fák. Ment. Mikor a város szélére ért már futott. Lihegtek mellette a villanyoszlopok, sebesen szedték lábukat a kilométerkövek. Falvakat, városokat hagyott maga mögött, vakkantottak neki a kutyák, integettek a későn fekvők. Ő meg rohant. A határon, mint egy gátfutó átugrotta a sorompót, meg az alacsony növésű határőröket. Nyolcsávos autópályán száguldott tovább, a kocsik levették reflektorukat, jeleztek neki, hogy szabad, menjen csak. A gyorsvonat fehér kendői lebegtek utána, mikor maga mögött hagyta. Aztán újra városok, falvak, városok. Aztán a tenger, aztán az óceán. Szorosan az egyenlítő mellett úszott, hogy ebben a hülye sötétben el ne tévedjen….

-          Soká jöttem? – mosolygott rá a lány, és rájuk hullott a sötét, titkukat féltve.   

 

Neved

                Philippe-nek

Teleírom a lapokat a neveddel,

legszívesebben rá írnám az úttestre,

az autóbuszokra,

fekete kéményekre,

presszók asztalaira,

szobám falaira,

legszívesebben belevésném neved

minden kőbe,

hogy bárhol járok, visszanevethess rám.

(1978. július 29.)

Címkék: Szakony Attila

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagybetu.blog.hu/api/trackback/id/tr704527622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.