Szeretem a bánatod
mert ha nem mondod
akkor is tudom
mennyire fáj
hogy holnap ugyanúgy
munkába állsz
és holnap ugyanott
bevásárolsz
és este ugyanúgy
tévédet kapcsolgatod
mert mindig csak holnap van
mert soha nincs ma
Integetek a pályaudvaron
és búcsúztatom ezt a két napot
ahogy ajtót zár
és gördül ki buszod
és még intesz
és még intek
és már most fáj
hogy nélküled leszek
és ami rosszabb
hogy nélkülem leszel
Nagy Kata fotó
(nem) Szeretem a januárt
bár senki rám nem vigyáz
mikor csúszkálok összevissza
mégiscsak üdítő ez a fagy
mégiscsak nyugtató
ez a fehérség
meg ez a csend
mégiscsak jó, hogy
az élet lassúbb lett
bár közutasok ősszel
végigszemlézték gépeiket
mi meg örültünk
hogy mennyi jó kis hókotró
de valószínű, azokat csak
szemlélni szabad
mert most nem kotornak
jó ez így, nem baj!
Pezzetta Umberto fotó
(nem) Szeretem a decembert
eső esik a hó helyett
tele a város fényekkel
ha akarnám
sem lehetne eltévednem
mert olyan egyszerű
hazatalálni
mutatják utam
a karácsonyi fényfüzérek
víztócsák az aszfaltrepedésben
ez a rohadt eső is gyorsítja léptem
és hiába húzom-halasztom
mégis csak hazaérek
Katona Tibor fotó
Várom a világvégét
nem a világbékét!
könyörgöm: a végét!
azé Aurórára még jegyet veszek
oszt jöjjön, aminek jönnie kell
ráfér már erre a világra
egy kis fegyelem
oké lesz sötét
víz meg nem
de a Face marad, ugye?
Pezzetta Umberto fotó
Alszom
és azt álmodom
hogy meghaltál
zsebedből az aprópénz
a konyhaasztalon
amit magad után hagytál
és azt álmodom
hogy élek
tele kérdésekkel
például
hogy nélküled
most már minek?!
Nézem, ahogy alszol
és ha kitakarózol
akkor betakarlak
ha horkantasz
akkor azt játszom
hogy megijedek
és ha fordulsz
én fordulok veled
mikor rángatod át
tőlem a kispárnát
én segítek ez ügyben
és átengedem
mikor felnézel
akkor nyitva van a szemem
mert, ahogy alszol
azt nézem
Szakony Attila fotó
Várom a világvégét 2
a szemét
meg nem jön
hülye maják
nem is volt asztali naptár
juk
meg mobiltelefon
juk
hülye maják
mit okoskodtok
mikor mi jobban tud
juk
hogy vége már
de csak lesz, visszavág!
Ágytakarót kötök
körülbelül öt
éve hogy kezdtem
és haladok vele
rendületlen
színes négyzetekhez
a fonalat turkálókban veszem
sok idő ám egy-egy színre
rátalálni
mint Pénelopé nem sietem el
jó munkához idő kell
oszt egyszer, ha kész leszek
én meg már nem leszek
valaki beviszi majd
a vöröskeresztbe
Szakony Attila fotó
Gyertyát gyújtok
utálom ezt az állatot
elvitte most már
a fél családom
csak a rosszindulat
ami hajtja
de a Teremtőt is hibáztatom
mert hagyja
Nézem az esőt
most innen bentről
de meg is kívántam
hogy rám csöpögjön
hűthetné kicsit a lázam
hogy maradjon bennem
még egy kevés alázat
lefelé a földre
meg fölfelé a mennybe
Nagy Kata fotó
Nem tudok elaludni
mert valamit biztosan nem húztam ki
valamit nem oltottam el
valamit nem tettem a helyére
valamit nem vittem le
valamit elfelejtettem
nya, nem érdekel!
eloltom a villanyt, oszt alszom!
de, valamit még nem mondtam el
valamit még nem bocsátottam meg
valamit nem mertem még bevallani
valakit elfelejtettem telefonon felhívni
valakit sikerült ma is
akaratomon kívül megbántani
nya, felkapcsol a kislámpa
mégis csak kell az a esti ima!
Cipőt veszek
este kipakoltam egymás mellé lehetőségeimet
nem sok jóval kecsegtetett
az a lyukas talpú félcipő
a varrása-bomlott bakancs
meg a lekopott orrú csizma
ezért útba ejtem a cipőboltot ma
és stabil őszi-téli lábbeliket próbálgatok
egészen addig, míg meg nem találom
leárazva az igazit, „A szandálom”
aki még nyáron lett a barátom
csak akkor még drága volt nagyon
most hazafelé az úton
mellemhez szorítva a cipős dobozt
azon gondolkodom
hogy megint győzött a szív
(meg a kereskedelmi marketing)
a józan ész felett
Képaláírok Umberto fotójához
megöregedett táncos lányok
szakadt ruhában
lábujjhegyre ágaskodva
várjuk az álmot
ahogy vártuk régen a napot
mikor még úgy tudtuk
hogy miattunk forog
árnyékunk most már bánatunk
mikor sem rokonra
sem szomszédra
sem barátra
nem kacsinthatunk
mert csalódtunk
túl sokáig hittük
hogy nem mi forgunk
Pezzetta Umberto foto
Búcsúzkodom
igazad van, Judit asszony
minek pakolgatni a tegnapot!
figyeljünk inkább a holnapra
az kifizetődőbb ma
és dobjuk a tűzre az ócska, régit
(bocs, Attila, tudom nem így gondoltad!)
én, meg nehezen értem ezt a mostani valamit
mert rossz irányba haladtam megint
mindig hátrafelé gondolkodtam
mert hittem, mint a régiek
hogy a múlt segít
Szakony Attila: Tűzszünet
Dolgozom
(Benedek Bálintnak)
jó, a bivalyok nem tartották be
a szemkontaktus-szabályt
de szerkesztő elfogadta
úgyhogy nem gáz
sportból kapok egy kérést
hogy dobjak le egy portrét
mindegy, hogy kiről
(mert, hogy mit akar
azt csak fejben döntötte el Ő)
én kérem, hogy közelítésként
ha csapatot nem is
legalább sportágat
kapjak segítségként
állatmenhelyi kutya
hogy ne legyen felismerhető?!
gondolom valaki már őt
is kiokosította
oszt sajtóperrel vagdalózhat
Balassi Bálint meg egy hasábra ráférjen
persze balra nézzen
most már csak azt kérdezem:
„legyen trikóban
az évszaknak megfelelően?”
Önkéntes véradásra megyek
mert kérte a vöröskereszt
én meg jószívű vagyok
oszt belemegyek
azért lelkükre kötöm
hogy hagyjanak nekem is
egy keveset
sokáig nem mosolyognak rajtam
mert nem találják a vénámat
én meg esküszöm
hogy mikor jöttem
olyanom még volt
szorosabbra húzzák
karomon a madzagot
pumpálnak, böknek
és én már úgy hiszem
bánom ezt a nagylelkűséget
bele sem merek gondolni
ha ez a dolog nem önkéntes lenne!
Állok reggel az erkélyen
voltaképpen
szeretem ezt az utcát
a nyugdíjasokat is
ahogy leskelődnek
a függöny mögül
vagy lógnak ki az ablakból
félmeztelenül
voltaképpen
nincs itt semmi baj
hallgatom
hogy a két hajléktalan
miről hőbörög a padon
visszaintek Csabinak
aki a reggeli kávéját issza
szeretem ezt a templomot is
evangélikus ugyan, de nem baj
meg Csány-val sincs semmi baj
jó fej vót
de, hogy több vasárnap reggelt
nem bírok ki itt
az biztos!
Frászt kapok a faliórától
mert pöttyög
egyfolytában és egyre hangosabban
pöttyög és közben mutatja az időt
(jó, tudom, hogy ez a dolga!)
csak ne figyelmeztetne ilyen gyakran
hogy valahonnan elkések
meg, hogy valamiről
már rég lekéstem
mint Alice nyula
kapkodok össze-vissza
Pénzt keresek
ja, nem munkával!
azzal túl sokat nem lehetne
hanem téli ruháim zsebeiben
és, kincseket találok!
egy kétforintost
egy régi bevásárlószámlát
(ó, mennyi mindent vettem!)
egy zsebkést
ez már nem tom, mire kellett
egy jó kis diót
na, ezt csípem, ezt visszateszem
meg ötveneseket
meg húszasokat
nya, összejön egy doboz cigire
az a hét krajcár!
Szilvás gombócot főzök
bár nem szeretem, de a hűtő
és a spájz tartalma
ezt dobta ki
lehetséges vacsoraként
hát! álljunk neki
mert Horváth Rozi szerint
tök egyszerű
nya, összegyömiszkéltem
a főtt krumplit a vajjal
(köszi, nekem ez így vacsira jó is volna!)
de szegény szilvák
mögöttem megmagozva várják
hogy valami történjen már velük
na, akkor gyümölcsök gyerünk!
a legjobb, mikor pihentetni kell
csak erre ráfáztam már többször
mire kipihentem magam
a tésztával lett valami baj
de most figyelünk!
…………………………………
a rosseb, pedig most figyeltünk!
szétmállott megint majd’ az összes
mert, figyusz Horváth Rozi!
vaj nem is kellett volna bele
Béres Kati szerint!
Sümegen sétálok
Úristen, fel sem ismerem a várost!
hé, hol van a tejivó?
meg a posta?
meg a Hangya-bolt
ahol, csokit loptam?
hé, hol van Sipos úr!
azzal a sok szép radírral?
és a sarkon a ruhásbolt
aminek kirakatából
apu kikunyerálta nekem
a dekorációs mesekönyvet?
nya, ott egy bank van!
odébb egy DM
mellé meg kellett egy Rossmann
meg persze látványpékség
meg pizzéria
haladjunk a korral!
megörülök a mozinak
olyan, mint volt
de árulják
talán megtetszik a kínaiaknak
ha jó áron adják
alsótemplom zárva
Maulbertsch-freskóit
csak bejelentkezésre nézhetem
innen az út „hazáig” csak pár perc
de csak az aszfaltrepedéseit ismerem fel
nincs meg a ház
a kapunkat meg valami eltüntette
Katona Tibor fotó
Nézem a tavat II.
jó, tudom, hogy már ezt írtam
de akkor tavasz volt
most, meg már ősz van
egy őszi vasárnap délután
mikor álmos hullámokon
csillámokat görgethetsz
mikor a lemenő nap
rajtad megpihenhet
mikor tükrödbe
felhőket meríthetsz
mikor hattyúkat utaztathatsz
meg egy szomorú hajót
ami, úgy tér vissza
hogy valahol
valakit otthagyott
szegény tó
végre önmagad lehetsz
már senkit nem érdekel
hogy mekkora a vízszinted
és milyen a hőmérsékleted
Szüretelek
a családomhoz órát lehetne igazítani
mert fél tíz felé
már ébren van majdnem mindenki
csak iszunk még egy kávét
oszt indulhat is a roham
de előbb megkóstoljuk
hogy milyen is volt
az a tegnap esti pálinka
meg, hát éhesen még sem
kezdhetjük el
elő a reggelivel!
aztán meg, tartunk egy meetinget
megbeszéljük, ki melyik sort
foglalja el
mondom sort!
de már késő
a fiúk a hűtő felöl jönnek
kezükben egy-egy elfoglalt sörrel
na, jó ezt még megisszuk
azt meg még elszívjuk
oszt indulhat is a szüret
csak sajnos nem vitattuk még meg
hogy mi is lesz ebédre!
Katona Tibor fotó
Gyűjtök
(Béres Katinak)
régen annyi mindent
hogy már megtelt a lakás
bedugultak a fiókok
most már csak a pillanatok
amiket szívemben
elpakolhatok
egy tavalyi mogyoró
a farzsebemben
egy éretlen szilva
mit a szomszéd fájáról csentem
két dió a táskám mélyén
mind-mind csoda-emlék
mind-mind egy pillanat
talán olyan
mint, mikor elered az eső
és nincs nálam esernyő
Mikor szállást találtunk anyámmal, valamikor 1981-ben
(Anna Editnek)
Anyám fáradt, évek óta fáradt
Szállodai szobánk köhög a füsttől
Anyám új cigarettára gyújt
Hideg víz folyik mindkét csapból
Anyám kezén remeg a hideg
Üres telefon búg valahol a vonal végén
Anyám szemében könny ül
Évek óta könny ül
Párnájára hajolnék, de könny ül szememben
Vigasztalnám, de fáradt vagyok
A fal felé fordulva elalszom lassan
Nőnapozok
na, csak kikínlódtak a fiúk magukból
egy cserepes virágot
amin már most látom
sokáig nem bírja majd
de legalább mondták hozzá
hogy boldog nőnap
meg puszit is kaptam
de kérdezték azt is azonnal
hogy voltam-e boltban
meg, hogy mi lesz a vacsora
meg, hogy lesz-e holnapra
zokni tiszta
(persze összepározva)
na, Clara Zetkin
erről csak ennyit
Kunyerálok
adj még egy nyarat nekem
ez az épp múló olyan szép volt
hogy már most nyafogok
adj még egy nyarat nekem
egyrészt, mert megérdemlem
másrészt, meg nem használtam
agyba-főbe a vízkészletet
sőt, idén vizet nem is ittam!
Ülök a kapornaki tetőn I.
mellettem egy piros Nissan
meg egy elakadásjelző
mert nekem ilyenem is van
találtam a csomagtartóban
a lehetőségekhez képest
mindent megpróbáltam
a motorháztetőt rutinosan felnyitottam
megmértem az olajszintet
hogy van-e víz a kiegyenlítőben
oszt, itt akadtam el
ezért felhasználtam
összes telefonos segítségem
egyik azt javasolta
hogy guruljak vissza a benzinkútra
másik, hogy öntsek vizet a tartályba
na, volt olyan is, hogy miért nem járok busszal
de legegyüttérzőbb Zsolti volt
mikor azt mondta:
„na, így jártál!”
Ülök a kapornaki tetőn II.
de Balázs értem jött
és hozott egy fiút
aki ért hozzá
sorolja is ő rögtön, hogy hűtőrács
vízpumpa, ékszíj
tömítés, hengerfej
én meg büszkén hallgatom
hogy mennyi mindent kaptam
az autómhoz
de mikor azt mondja mindezt
cserélni kell
és ennyit ez a kocsi már nem ér meg
akkor mondom én
na, most hagyja abba fiatalember
ez az autó itt a környéken a legszebb
ilyen könnyen nem halhat meg!
Tanácsokat adok Lászlónak
ejnye-ejnye mennyi mindent
nem tudsz még az életről
sosem menekülünk
felfelé a lépcsőn
csak kifelé a házból
hiába van nálad a slusszkulcs
az autód úgysem indul
de nem árt, ha van nálad
egy kalasnyikov
és sosem lábra
csak fejre célozz
ja, és László
ne legyél nagymellű szőke
mert akkor te halsz meg
elsőnek!
Ülök a lépcsőn
most nem azon a konyha lépcsőjén
(ahonnan olyan szép az ég)
csak itt, a ládihegyién
és nem érek rá eget bámulni
hegyet, meg tavat
mert pucolom a krumplit
hogy legyen délre valami kaja
közben számolok
egy emberre hány burgonya?
mert Balázs is befuthat
na, jó két emberre
legyen mondjuk nyolc
jaj, már előre látom
megint három napig paprikás krumplin
vegetálok
a francba, nincs megpucolva a hagyma
lassan annyit ücsörgök lépcsőkön
mint Pataky Attila
Főzök (Ariel)
tanultam egyszer egy
vándorszakácstól prószát
de nem sikerül azóta sem
mondjuk, az övé sem lett túl jó
most szűzpecsenyét süt
negyven fok melegben
hetek óta tartó esőben
körülötte a legyekkel
itthon sem jobb, Ariel!
meg különbem sem
szeretjük a prószát
nem egy gasztronómiai kihívás
A strandon vagyok
nya, győzött a természet végre
az önkormányzat vs Balaton
összecsapást megnyerte a tó
visszajött az iszap
meg benőtte a nádas
a stéget
ennek a fürdőzők nem
de a kacsák örülnek
meg a szigetbelépős hattyúk
hülye madarak
én nem engedném ,mondjuk
hogy nyakamra számot varrjanak
de, ti tudjátok!
Szakony Attila fotó
Állok a piros lámpánál
az meg két irányt kínál
mehetek előre, vagy jobbra
tovább az imádott Balatonra
vagy vissza a városba
(bánom, hogy Mini-ékről tegnap lemaradtam)
gondolkodom
de hátam mögül rám dudálnak
úgyhogy megyek
vissza a városba
hogy este majd újra megbánjam
azt hogy hazaértem
és hogy az a szemét lámpa
C-verziót nem engedett
Te meg csak nézd LCD-tévédet
(vagy LSD-det)
ezt a három nagybetűt mindig összekeverem
javít: nézd csak LED-tévédet
bár ezt a három betűt sem ismerem
de lehet, hogy jobb minőségben
mossa az agyat, mint az előbbiek
Pitét sütök
Gabi receptje, de nem mondta végig
mert kávét kért egy vendég
és most itt vagyok kérdésekkel
hogy nyújtom ki, mikor már pihent?
meg, mit csinálok a meggyel?
meg, mekkora tepsire szól ez a recept?
francba Gabi, meg kávévendég!
nem hívhatlak fel , mert elmúlt éjfél
…………………………………………………..
na elkészült, és legszívesebben
nagyon csúnyán felhívnálak
mert olyan éles kést nem találtam
amivel ezt a pitét kockákra vágjam
Szakony Attila fotó
Keresés az üres lakásban
mikor már minden szétzuhant
csak megperzselt lapok a kandallóban
mikor már nincs bennem büszkeség
sem arcomon pír
mikor már nem vagyok gyámoltalan
és nem számít semmi
mikor már nem félek az úttól
mert már nincs tudat
és értelmes gondolat
mikor már csak a hiányod van
akkor összepakolom táskányi kincsem
margarétát tűzök gomblyukamba
és elindulok megkeresni téged
Keresés a világban
repülök a város felett
alattam aranyfüzérek
én még visszaintek
Moszkva fényeinek
de már itt van
a folyók kanyargó zöldje
fenyvesek mélysötétje
tavak bársonykékje
és a Nap bíborkísérője
de szép is a világ
egy seprűről nézve!
Nagy Kata fotó
Keresés a bálon
egy drogos álom
melyből felébredni már nem érdemes
mert nem a te hangod ébreszt
nem te simítasz végig
hogy már ideje felkelni
a kitágult terekben
csak a virágillat és a jazz
és az összezsugorodott értelem
mert nélküled már egyre nehezebb
már nem a vodka
hanem a tiszta szesz
amitől egyre józanabb leszek
Előszó a Mester regényéhez
semmi fehér vagy
könny könnyű
áttetsző
mit megérinthetünk
száműzött
kit a fekete dombon
a kovácsolt hajnalfény sebez
makacs jóságod szögsebeiből
látod, a reggel kidereng
sem halálod
sem feltámadásod
nem tanított bennünket szeretetre
Pezzetta Umberto fotó
Keresés a Sándor parkban
valahogy idekeveredtem
és most ismerkedem idegenekkel
itt a Kreml fala alatt egy parkban
de elrepülök nem sokára
hogy végre bosszút álljak
bosszút érted és magamért
bosszút ezen a világon
ami nem engedi, hogy pihenjek
végre a válladon
Mondta a kisbaba
- Na, én léptem! – mondta a kisbaba és felszállt a fellegekbe.
(Elege lett a rázkódtató köhögésből, a fuldoklásból, a két macskából a ruhaszárítón, a WC-én üldögélő siránkozásból, kételkedésből.)
- Hülye, nyafogós tyúk! Öntözd meg inkább a virágaidat! – mondta a kisbaba és felszállt a csillagokba.
- Jól van, menj csak! – mondtam én, és lesöpörtem a macskákat az ágyról.
Nagy Kata fotó
Fotót keresek HBA-nak
(HBA-nak)
még azt hiszi nem tudok rája
valami rondát mondani máma
de szemébe mondom
itt öt óra tíz perckor
ne zaklasson hülyeségeivel
hogy cikkét illusztráljam
kéri ne legyen felismerhető
de nézzen szembe
ne legyen túl régi
de nagyon friss sem
mikor meg végre
meg van a pofa
azt kéri nézzen inkább jobbra
na, elmész a francba
keress fotót magadnak
A múzsámat keresem
midőn múzsára talála, oszt az meg nem reagála
Tankcsapda Rock and Rollnak hívott nótájára
mert eltűnt valahol a világhálón
pedig lett volna még annyi
mondanivalóm
hé! most majd kinek nyafogok?
nyugtatom magam
hogy talán csak nyaral
strandolj, múzsám!
ősszel az unalom
visszahoz majd hozzám
Autót szerelek
(Szilágyi Máténak)
az elején kicsit elakadok
mert nem tudom
hogy kell felnyitni a motorházat
de aztán már jön minden magától
sok segítséget kapok Mátétól
jó, tévedhet néha ő is
mikor megnézi az olajszintet
a szélvédőt lemosó ibrikben
én meg, megörülök neki
hogy nekem ilyenem is van
azt hittem eddig
ha koszos a szélvédő
meg kell várnom a pasast a benzinkúton
vagy az esőt
Szent Ignác-napi búcsúban vagyok
(Nagy Katának)
elnök asszony megnyitója alatt
a vasútállomásra
hál’ isten befut a 11.20-as vonat
de nincs szerencsénk, újrakezdi
ha nem hallottuk volna
elmondja megint
amit most már csak a büfénél
a sorban vagyunk hajlandóak
meghallgatni
hogy mit tesz értünk
a Nők a Balatonért Egyesület
mi meg ennek rohadtul örülünk
rizling hosszúlépést kérünk
és tapsolunk ezerrel
az izzadó pávakörnek
megint volt valakinek egy nagy ötlete
hogy 40 fok melegben
a parkolóba, a tűző napra tetette
a színpadot meg a szereplőket
Szalonnát sütök
(Zsoltinak)
már a tűzgyújtásnál kezdődik a vita
mert mindenki egy fokkal okosabb
mint, amire ehhez a művelethez
szükség volna
mert könyörgöm, ez
mégsem annyira új dolog
pláne, hogy nekünk
gyufánk is van hozzá!
és annál a pontnál
mikor egy új vitát kivált
hogy ezt a Tesco-s szalonnát
melyik végéről húzzuk a nyársra
már nem érdekel
az a csöpögtetett kenyér sem
nézem a tüzet kicsit
oszt lefekszem
Lecsót főzök
a legjobb kaja
eddig hittem, hogy a legolcsóbb is
de már nem vagyok ebben
nagyon biztos
bedobom a kosárba
a marokkói TV-paprikát
spanyol paradicsomot hozzá
szinte alig hiszem
de a vöröshagyma osztrák
a kolbászra nem merek rákérdezni
csak reménykedem, hogy nem üzbegisztán
nya, a tejfölön a trikolór
bár ennyi tehenet nem látok erre
de már megint hülye vagyok
lehet hogy a tejfölhöz
tehén nem is kell
kicsit elered a könnyem a hagymától
újra csak reménykedem
ti ugye tudjátok, hogy mit csináltok…?
Szakony Attila fotó
Hippinek állok
feltéve, ha velem
jön majd László
virágot tűzünk a hajunkba
Lennont hallgatunk majd
és mezítláb megyünk Afrikába
adogatva egymásnak
a spanglit
meglátogatjuk Karcsit
Gambiában
de nem ér rá László
hiszi a piszi, hogy
nem kap két nap szabadságot
meg, hogy már Afrikát unja
szerintem inkább csak lusta
(nem) Szeretem a novembert
mert hiába bimbózik kedveskedve
kaktuszom
nincs kinek mutogassam
mert egyedül vagyok
mert törvényszerű lett
hogy novemberben
mindig valaki elmegy
bomolj ki hülye növény
mit tehetnél?!
majd, mikor szirmot hullatsz
kívánunk másnak boldog újév!
Nagy Kata fotó
(nem) Szeretem a novembert
hülye hosszú vagy, és borongós
legalább dobnál be középre egy névnapot
vagy egy kis boldogságot!
unalmasabb vagy
mint a Karamazov testvérek
nya, foglald már össze
oszt rövidítsd le magad
és viríts már végre valamit
mert itt hagylak téged is
a második kötet elején!
(nem) Szeretem az októbert
hé! ez nem ér
tegnap még sütött a nap
ma reggel meg esőköpenyes
kabátos alakok mászkálnak
az erkélyem alatt
hé! tegnap még világos volt
most meg undok köd
meg szemerkélő eső
fúj! zoknit kell húzni
vagy harisnyát
de mindezt hogy vészelem át
egy lyukas talpú félcipőben?!
Ohr Tibor fotó
(nem) Szeretem a szeptembert
bár elfáradt már a nyártól a nap
de próbálkozik még
mikor vállamat végigsimogatja
de már csak gyengéden
érzem, lassan búcsúzna
mégis, kicsit még vigasztal
nagyon jól tudja
mennyire félek én
hogy jön a tél
Nagy Kata fotó
(nem) Szeretem az augusztust
mikor reggelente fázik a lábam
akkor már nem tombol a nyár
de, jó bújni az ágyneműbe
amit a nagy meleg után
már régóta vártál
készül az új kenyér is
és veszekednek már
a tűzijátékon is
szegény hazám
én nem vitatom az alkotmányt
de szerintem jobb lenne
ha úgy gondolkodnál, mint én
Katona Tibor fotó
(nem) Szeretem a júliust
örülj, Balaton régió megjött a szezon
ha kell, ha nem jönnek a népek
ezért leparkolni nem tudok
(pedig csak a boltba ugranék be)
lépten-nyomon turistába ütközöm
fotózzák egymást
és lángost esznek
de fiúk, megint jól időzítettetek
a györöki körforgalom-építéssel
(a május-június még korai lett volna)
így legalább lépésben
felforrt hűtővízzel
jutnak el a turisták
Keszthelytől Badacsonyig
közben meg nézelődjenek
azé’ jöttek, vagy nem?
Nagy Kata fotó
(nem) Szeretem a februárt
persze, hogy szeretem
hisz megszületett Balázs
bár úgy hiszi
hogy nagyon rafinált
szökteti napjait ide-oda
de mi utolérjük
az lenne a csoda
ha egyszer csak elfogyna
ezért mérgesen bekeményít
a legrövidebből ő lesz
a leghosszabb mégis
még dob egy adag jeget-havat
amit nem kívántunk volna
mert nagyon várjuk már
azt a hülye tavaszt
Pezzetta Umberto fotó
(nem) Szeretem a márciust
tele ünneppel
tele ifjakkal
tele tavasszal
tele áhítattal
tele szabadsággal
tele szabadnak
hitt világgal
tele átvariált
munkanapokkal
tele van a tököm veled
március
(nem) Szeretem a májust
nem a cserebogarak miatt
hanem
hogy nincs még itt turista
előbb még tök meleg volt
most meg el sem hiszem
zuhog az eső
de elhiszem, mert fel kell
mennem WC-re
május, te egy punk vagy
azt csinálsz velünk
amit akarsz
Értetlenkedem a munkaügyi központban
- mit mond? milyen tanfolyam?
- targoncakezelői?
- oké, az jó lesz
- de, biztos, hogy kell hozzá
- az a német nyelvvizsga?
- nem ahhoz, hanem csak úgy?
- tanuljak meg gyorsan németül?
- tudok-e hegeszteni?
- még nem próbáltam
- de biztos
- jöjjön a hegesztő tanfolyam!
- „ide nekem az oroszlánt is!”
- mit mond? közmunka?
- na, ez végre, tetszik!
- ez szép, a köznek végzek munkát!
- 47 ezerért kapok egy bársonyszéket?
- vagy végre bizottsági tag lehetek?
- nya, kisasszony maradjunk ennél!
Nagy Kata fotó
Jubilálok
100. mitcsinálszmost-nál elfáradtam
nem csinálok most már semmit
lefekszem, mert vízszintesen könnyebb
és ti mit csináltatok eddig, tényleg?
Átsétálok este a Hordóba
azé’ egy pulcsit hozhattam volna
magammal
mert fúj a szél ezerrel
meg a hülye eső is eleredt
a tó meg háborog
nagyon haragszik
gumimatracokat repít
a túloldalra
hát így jártatok turisták
majd Berényben örül neki
valaki
a bazaltok is ködben
nem örülnek ők sem az esőnek
a Hordóban ügyész csajszi
sem ÉS-t olvas
hanem Rejtőt
talán neki is elege lett valamiből
Skerától horrorfilmeket kapok
mert egy hónapja már megígérte
nem mondom neki
hogy már láttam mind a négyet
mert ez kedves tőle
azért mégiscsak félek
kicsit egyedül
...........................
úgyhogy majd holnap
nézem meg a DVD-ket
Szellőztetek a nyaralóban
Pepe itt hagyta a cukorborsókat
Zsömlye meg a pelenkáját kakival
de legalább Gábor
tuti grillezőt gányolt
Rizst főzök
semmi cukorborsó meg kukorica
sem vegeta
egyszerű A-sat
rákészülök hogy elrontsam
mert ahogy AHZS mondta
az én fiúim is úgy szeretik
mint a menzán
összeragadva
nya, jól van
újratervez egy új lábosban
mert ez nem ragad
meg nem is pereg
hanem leégett
Szakony Attila fotó
Hallgatom a csajokat a parkolóban
mivel más érdekes nem jut eszükbe
megjegyzéseket tesznek az időre
hogy milyen rohadt meleg van
eshetne már egy kicsit az eső
ha meg végre esik
kiderül nem elég zárt a cipő
meg esernyőt sem hozott magával
a drága
ha fúj a szél az gáz nagyon
mert a frizurán hagy nyomot
a hóesés sem szép
mert otthon majd lapátolni kell
ha beborul az ég
neki is elmegy a munkakedve
ha én lehetnék az időjárás
jól fejbe cseszném egy villámmal
ezt a sok kicsi meteorológust
aztán akkor majd szidhatnak
itt öt méterrel távol
a munkahely bejáratától
Elindulok
péntek este a Kossuth utcáról
rápróbálkozom a 76-osra
amit régóta nem sikerül
befejezniük a fiúknak
mint egy vidámparkban
sok veszéllyel
repülök a Balatonra
mellettem suhannak
a munkagépek
- most már tudom, hogy nehézgépek
embert még nem láttam
ezen az útvonalon
mert valahol lemaradtam
az evolúcióban
mert hülye vagyok kicsit
hiszen azé vannak ott a gépek
holnap meg elküldik e-mailben
majd a Facen megnézem
meg az igazit egy társkeresőn
biztosan meglelem
de hál’ Isten én még értem
hogy itt mellettem az úton
miért duzzognak úgy
a napraforgók
Pezzetta Umberto fotó
Ülök egy konyha lépcsőjén
és nézem az eget
hogy vonulnak a felhők felettem
meg mellettük egy piros
hőlégballon
ami az utolsó lenne életemben
amit bevállalok
oszt jönnek este a csillagok
nem tudom a nevüket
de sorolom
csak nem sértődnek meg
hogy nem találtam el
ki a Kis-Göncöl és ki nem
ha hiszed, ha nem
szeretek itt lenni
bár megfájdult a seggem
és kispárnát sem kapok
de mégiscsak jobb máshol
mint otthon
az ötödik fröccs után
mikor már untuk a csavargást,
mikor már untuk egymást
levetettük, mint egy rossz kabátot
a világot
s fázva a fűtött szobában,
összebújtunk gyereksírásra
Számolom a napokat, kedves:
Fotó: Szakony Attila
Egy
esik
a kaputól a sarokig és vissza – 118 lépés – kínozom a pocsolyákat
várlak
pörgő szoknyám söpri az utcát, vállamra ázott csillagok ülnek,
szép vagyok
fénylik vizes hajam, fénylik lázas szemem
várlak
a kaputól a sarokig és vissza – örülnek ha lépek a pocsolyák
Kettő
Sötétedik már, látod?
Jó íze van a földnek
Tavasz lesz nem sokára
A Hold is megfürdött ma
S most olyan mély, mint a kút
Amibe belehajoltunk
Mert azt mondták ez itt előttünk
A jövő
Tavasz lesz nem sokára
Jóízű földet tömünk a szánkba
És halat fogunk, ha jön a nyár
Három
A folyón túl már kizöldültek a zöldek,
szeretkezni hívnak a bokrok,
nézzük, ahogy elmerülnek a hajók,
léket kapva,
nézzük, hogy tűnnek el,
átszökünk a folyó túloldalára,
zöldülő zöldek,
fénylő fények,
árnyékos árnyak...
Menjetek!
A folyó túlsó oldalán,
ahonnan jöttünk,
húszemeletnyi magasak a fűszálak,
ha kell még a más,
nézzétek, hogy merülnek el a hajók,
hogy múlik el…
Négy
aztán, hogy elmentél…
csak ezt a zuhanást
ezt az őrült repülést
bírnám ki
mert belehalunk
ha szűnik nyomban
hogy térdre rogyva
lábad előtt sírva
adj pár órát
mielőtt elmész
levegőt
friss zenét
hagyj valamit magad után
Öt
mert minden perc hozhat
valami visszavonhatatlant
valami megbocsáthatatlant
égve hagyom a villanyt – hogy égesse szemem
mert szörnyű, kinek nincs jövője, s míg él
belehal minden pillanatba
nyitva hagyom az ablakot – hogy menekülhessek
mert valahol messze elmúlt már a vihar
de itt dühöng még
s nem tudjuk mi lesz a vihar után
Hat
bocsánatkérően rágyújtok
legszívesebben zuhannék
egyre lejjebb
egyre mélyebbre
kerekre duzzadt ma a hold, fuldoklik benne valaki
kint zörögnek az árnyak
lépéseidről fecseg minden falevél
egyedül nem bírom el a holdat
kicsiny világomat
mert tőlem csak köhög
szemrehányóan
sajnálkozva
mentegetőzve
köhög
egyedül nem tudok segíteni rajta
Hét
És egyre furcsább lesz
kicsim
a forgás egyre gyorsabb
egyre gyorsabban szöknek a napok
(én mindig mindent elhiszek
mindig mindenben kételkedem
mégis – egyre kevesebbet értek)
... és egyre többet bírunk
farkasfogak közé szorítanak
kicsim
testem nyers
nem ad már meleget
a farkasfogak közül
egyszer magammal viszlek
Nyolc
só-eső sebzi kis tested
lásd borús a világ
sírok én is
esernyővédett
só-patakokba
besurransz
sírsz
testemhez simulsz
mikor megérkezel
(mert várunk már nagyon)
dunyhámmal betakarlak
hogy ne fázz
Kilenc
mikor felébredsz
itt a városban buszok
autók tolongnak
meg járókelők
ők az emberek
majd megmutatom neked
de van ennél szebb is
oly sok mindent kell
még mutatnom neked
………………………………….
mióta itt vagy
nem félek
Utolsó kommentek