Beszélek túl sokat
talán mert túl sokat
vagyok egyedül
ezért, ha véletlenül
találok valakit
aki elnehezült
és csak bólintani nem fáradt
akkor már folyik is
belőlem a szó megállíthatatlan
de kéri, hogy csak fél órát
maradjak csendben
húsz perc után megsajnál
kérdezi, valami baj van?
igen baj van
nem bírom ezt az apartmant
Szakony Attila fotó
Nézem este a tüzet
mögöttem okoskodva figyel a hegy
előttem a déli part bulizik ezerrel
a tűzben meg
folynak egybe az emlékek
keverednek össze az évek
és az évszakok
már nem különülnek el
a napszakok sem
kedd lesz péntekből
hirtelen kora reggel
az álmatlan éjből
(ha én úgy akarom)
úgy, hiszem sikerült:
megállítottam az időt!
Anna-napra írok
sötétkék bikini volt
beájult tőle a kisváros!
meg a görkorcsolya Csehszlovákiából
amivel törtem össze térdem-bokám
mert enyém volt 8 évesen a világ
meg a sümegi buszmegálló
ahol minden péntek délután
csodáltam meg azt a miniszoknyát
amilyent, majd én is akarok!
és vártam, hogy milyen új könyvet kapok
egyre gyakrabban álmodom
egyre gyakrabban ébredek arra
hogy mindezt neked elmondom
Emlékszem
gyalogoltunk, emlékszem
förtelmes nyár volt
izzott-hallucinált a beton
előttünk az úton
nyárfasor haldokolt
a szomjúságtól és a portól
megírtam első versem
ezekről a fákról
ami már elveszett
Utolsó kommentek