Advent harmadik vasárnapjára
befagyott a Tó
a vadkacsák összegyűlve
várakoznak
perelnek-dideregnek
mert tudják jól
hiába szikrázik
most a Nap fénye a jégen
este vihar lesz
advent harmadik vasárnapján
idezúg a partra
a kápolna harangja délben
kongat és várakozik
a viharra figyelmeztet
advent harmadik vasárnapján
a várakozás jegyében
állok egy megállóban este
és buszra várok
hogy vigyen el innen
Tavasz
tudom, hogy baj van, mikor elhanyagolt szobanövényeim durcás árnyékot sírnak a falra, és képek
potyognak le arról önkéntesen nagy zajjal, mikor belebotlok két napja már a szoba közepén hagyott
porszívóba, mikor nincs türelmem leporolni, kordában tartani ezt a lakást, mikor nyög-sikít a kanapé
ha ránehezedek szombat délután, és a TV-t benyomva egy másik világot bámulok már, mikor
megzavar ez a túl korán jött tavasz, akkor azt a ravaszt, kellene meghúzni már
Fotó: Szakony Attila
Nyár
ja! - mondom szalutálva az utánam igyekvőknek és kamikazeként ugrok bele a nyárba, hogy
fürdessen és mosson le most azonnal a nap, és csillogjon bőrömön a kétfaktoros napolaj, és
szikrázzon a tó, és apadjon vízszintje, hogy a büféből pár sör után visszafeledkezve csodálkozzam rá,
hogy nem vitte el az ár törölközőmet, hogy minden úgy van, és marad, ahogy hagytam, ahogy
Nissan- gardróbomból elővarázsoltam – nyár!
Fotó: Szakony Attila
Ősz
döbbenek rá ebben az avart rugdosó novemberben, hogy korán jött a hideg, hogy nincs kire-mire
várni, hogy kézfejem csak zsebemben talál valami meleget, ami elég kevés, de hál’ isten szórja a szél
a szemetet itt a lakótelepen, és én tévedek újra el, várva arra a hülye hóra, ami befedi ezt a sok
árulkodó itt lakót és végre azt a sok színt, ami ebben az avarban zavar
Beszélgetést kezdeményezek a Schwarz-lakótelepen
kérdezem az osonó macskát
hogy hova lesz az út
megáll, válla felett visszanéz
de nem válaszol
egyszer leült mellém a szőlőben
egy róka
ő sem szólt semmit
csak ült
(azt mondták rá másnap,
hogy veszett volt)
nem volt az!
csak társaságra vágyott
amilyen veszettül én is vágyom
hogy üljön le mellém valaki
de mivel már éjfél elmúlt
csak a Schwarz-lakótelep fáit
kérdezhetem ebben a szürke-szorongó
szeptemberben
„Maradjak itt?”
és lám!
óvatos-lágyan
nemet intenek a hársfaágak
Nem kunyerálok többé
soha ennyit nem kunyeráltam még
mint neked
talán csak az esti imákban
hogy csukódhasson már le végre a szemem
és maradjon nyitva az Övé
oszt’ az Övé nem volt mindig nyitva
mikor pont kellett volna
talán csak pislogott, vagy más valakire figyelt
értem az egészet
meg hogy nem én vagyok már középen
értem az egészet
és lassan már lelépek
csak még játszottam volna újra azt az elrontottat
még maradtam volna a sokadalomban
abban a sokadalomban
ahol mindig a hátsó sorban vártam
de ez a szerelem már rég nem instant
nem oldódik a kunyerálásra
hát reggel a csészét a csap alá tartva várom
hogy olvadjon össze kávém
azzal az egy szem kockacukorral …
Magamra hagynak télen
épp a mozaiklapok illeszkedését néztem
kínosan ügyelve rá, hogy csíkra ne lépjek
mikor, azt mondtad, hogy lelépsz
erre megvontam a vállam
mire te azt mondtad ez flegmaság
mire én azt gondoltam
ez túlélési stratégia
bár kérdeztem volna még valamit
de tudom mennyire utálod kérdő mondataim
hát csak léptem óvatosan
hogy bakancsom orra-sarka ne bántsa a vonalakat
látod milyen egyszerű ?!
társat kerestem
és ő tanítja meg nekem
hogy kell élni egyedül
hazafelé a füredi úton nagy ívben
azt a döglött macskát kikerültem…
Magamra hagynak nyáron
épp’ a hangyák menetelését néztem a lábam mellett
mikor azt mondtad, hogy holnap elmész
bólintottam, hogy jó
és tudtam jól
hogy te nem látod a hangyák menetelését
mert agyban már rég elindultál
mondtam valamit, nem emlékszem mit
de arra azt mondtad:
„jaj! ez a kérdés, most muszáj volt?!”
ez gondolom nekem szólt
mert rajtunk kívül nem volt más, csak a hangyák
meg, mert a nevemen szólítottál
mondtad:
„magadra hagylak kicsim, hogy pihenj”
jó, mondtam, úgyis meg kell mosnom a hajam
meg összepakolni a gondolataimat
meg nézni kicsit egyedül a Holdat
oly sok tennivalóm van!
de azóta zűrösebb az éj
mióta magamra hagytál magammal
azóta nehezebben szárad a hajam
Fotó: Szakony Attila
Magamra hagynak ősszel
épp Lennont hallgattam
mikor bólintottál
ellenkezést-nyafogást nem tűrően
hogy, de! holnap elmész
nem nyafogtam-ellenkeztem
bólintottam, hogy ja
aztán mégiscsak emészt
az egyedüllét
hogy nem tudok megoldani
egyszerűnek tűnő dolgokat
amik még sikerültek tegnap
pl.: télire cserélni a hűtővizet
vagy javítani a záron
hogy nyíljon a nyelve
vagy falra képet szögelni
hogy örüljek a rendnek
izzót tenni a kiégett helyébe
virágoknak vizet adni
vagy egyszerűen menni
Á-ból B-be ebben
az adventi ködben
ebben az ünnepes hangulatban
mikor agyamban-szívemben
csak hétköznap van
nélküled nem örülök a rendnek!
és hagyom szomjan halni a virágokat
valószínű, hogy fordítva volt
hallottam mögötted zörögni a zárat
és utána kezdtem Lennont hallgatni
Fotó: Szakony Attila
Rafael
összes gyógyszerem
mit háziorvosom szedet
velem
elfogyott
összes hitem
mit háziorvosom hitet
velem
elfogyott
most már Rafael
te vagy a soron!
adj egy kevés hitet
hogy ezt az utat
túléljem
Éva és Ádám
soha nem vágynék sem jobbra
sem többre
sem kedvesebbre
soha nem figyelnék az égre
csillagokban elmerengve
soha nem vágynék el messze
a felhők vonulását lesve
sosem, sosem…
mert tudom
hogy csak itt
és csak veled
elviselhető
hogy holnap is lesz reggel
Szakony Attila fotó
Este van
zörögve zár a bolt
megindulnak helyükre
a helyi járatok
Csány-ra rányomták
már rég a reflektort
helycserés támadással
nyugdíjasok után a padot
elfoglalják a hajléktalanok
a Hold nem ad fényt
mert az ég felhős
és szemerkél az eső
egy darabig a kékfényű tévék
villanásait bámulom
aztán hátat fordítok
és felkattintok egy sört
lezárva magamban a mai napot
magammal megbeszélve a holnapot
„mindenki egyedül van”
zörgi fel hajnalban
az eljövendő programot
a leparkoló kenyeres autó
és kinyit a bolt…
Mihály beüzemelte a faliórát
ne heverjen-ketyegjen a nappali asztalán
mert rend a lelke mindennek
egy falióra lógjon a falon
a konyhában itt
azóta nem ketyeg
azóta fél egy után pár percet mutat
én meg szeretem ezt az állandó időt
E-fáradtam
de te azért
e-mailben
majd tudasd
mi a szarért nem
e-meled fel
rohadtul okos telefonodat
hogy végre
e-mondhassam
velem mi a baj
ha végre összeköt
egyszer majd bennünket
az elektronika
akkor üzenem majd:
hiába a sok virtuális társ
én nem bírom tovább
e-gyedül
Írok születésnapomra
köszönöm a Facebooknak
hogy ismerőseimmel tudatta
milyen rohadt öreg lettem
köszönöm az ismerőseimnek
kiknek a Facebook szolgáltatása
miatt eszébe jutottam
és köszönöm a családomnak
a barátaimnak
és küldöm mindenkinek
aki szereti….
ja, és köszönöm kormányomnak a rezsicsökkentést
Világbéke!
Múzsámnak jó éjt kívánok
ráírom versem egy felszólításra
olvashatatlanná teszem a számlamagyarázatot
(amiből amúgy sem értettem egy szót sem)
ha akar valamit még tőlem E.ON
hát szólítson fel újra
csak azt írom rá
hogy aludni ment a múzsa
eddig azt hittem
hogy csak akkor alszanak ők
ha háború van
az én múzsám
alszik békében is
hát, szép álmot neki!
Ideges vagyok
türelmetlen és fáradt
nem akarok megadni és kapni telefonszámot
nem akarom egy fülemhez ragadt készüléknek
elmondani, hogy miért vagyok ideges, türelmetlen és fáradt
azt akarom, hogy mint egy húsevő növény
záródjon össze tenyered, mikor kezem teszem bele
azt akarom, hogy azt a rossz Baba-tusfürdő
illatot érezzem, amit sosem szerettem
azt akarom, hogy hunyorítson-kacsintson a szem
mi a szar bajod van? - kérded a cseten
semmi, mondom én
Beszélek túl sokat
talán mert túl sokat
vagyok egyedül
ezért, ha véletlenül
találok valakit
aki elnehezült
és csak bólintani nem fáradt
akkor már folyik is
belőlem a szó megállíthatatlan
de kéri, hogy csak fél órát
maradjak csendben
húsz perc után megsajnál
kérdezi, valami baj van?
igen baj van
nem bírom ezt az apartmant
Szakony Attila fotó
Nézem este a tüzet
mögöttem okoskodva figyel a hegy
előttem a déli part bulizik ezerrel
a tűzben meg
folynak egybe az emlékek
keverednek össze az évek
és az évszakok
már nem különülnek el
a napszakok sem
kedd lesz péntekből
hirtelen kora reggel
az álmatlan éjből
(ha én úgy akarom)
úgy, hiszem sikerült:
megállítottam az időt!
Anna-napra írok
sötétkék bikini volt
beájult tőle a kisváros!
meg a görkorcsolya Csehszlovákiából
amivel törtem össze térdem-bokám
mert enyém volt 8 évesen a világ
meg a sümegi buszmegálló
ahol minden péntek délután
csodáltam meg azt a miniszoknyát
amilyent, majd én is akarok!
és vártam, hogy milyen új könyvet kapok
egyre gyakrabban álmodom
egyre gyakrabban ébredek arra
hogy mindezt neked elmondom
Emlékszem
gyalogoltunk, emlékszem
förtelmes nyár volt
izzott-hallucinált a beton
előttünk az úton
nyárfasor haldokolt
a szomjúságtól és a portól
megírtam első versem
ezekről a fákról
ami már elveszett
Találkozás IV.
kávét kevergetek
egy kitérőn
mellettem a tó sima
méregzöld
a lakk alatt
koszos a körmöm
nem is tudom, mi fáj
ez a sok zöld
vagy, hogy
nem tudom az irányt?!
a jobbra-balra szabályt
vagy hülye, vacak életem
amiben mindig
valahol elveszek
Pezzetta Umberto fotó
Találkozás I.
júniusi szélben szédelegve
felhőtlen ég alatt
hál’ Isten csillag sincsen
egy kocsma teraszán
pohár sört kérve
várom a találkozást
diót török fel tenyeremmel
és felét nyújtom át
Pezzetta Umberto fotó
Találkozás II.
a padon ülve egy helyi járatra várt
régen láttam már
mondta, hogy régen látott már
én nem ültem le a padra mellé
csak így fentről lefelé
folytatódott a beszélgetés
ő nem állt fel hozzám
mert dereka-lába-szíve fájt
orvoshoz indult a helyi járattal
folytatódott a beszélgetés
alulról felfelé
láttam a szemén
tanácstalanul matató kezén
ez volt az utolsó találkozás
Találkozás III.
egy lámpaoszlopnak dőlve várt
mérges volt, ideges rám
hogy késtem
hogy mindig kések
én nem kerestem kifogást
a kocsiból kiszállva
nem simítottam le gyűrött szoknyám
mert nem akartam tetszeni most már
csak túl élni, ezt a szakítást
Készülődöm Velké Popovicébe
egy seregélyrajba keveredve
kedvenc tanúhegyeim felett
képversekkel rajzolom tele az eget
oszt, hivatkozva fáradtságra
a madaraknak búcsút intek
és egy mogyoróbokor árnyékában
pihenem ki a röptet
írják csak tovább
nélkülem a verset!
utánuk nézve összeszorul kicsit a szívem
mégiscsak jó volt tartozni valahova
mégiscsak jó lenne tartozni valakihez
aki magával vinne Velké Popovicébe!
Katona Tibi fotója
Megadom magam
hiába fogadkoztam
kívül rekedtem
szabad szájú énemen
lettem anti-forradalmár
megadó-jólszavazó polgár
lettem punnyadó magam
aki, érti-játssza most már
a szerepeket, mit rá osztottak
lettem magamtól galád
és fogyasztom asztalodnál
amit felkínálsz
Pezzetta Umberto fotó
Írok utoljára múzsámnak
a szavak között megbújik a bánat
hiába sóvárogtam utána
hiába volt a sok költemény
múzsák általános tulajdonsága
hogy adnak, csak reményt
oszt, mégis jó volt ez az év
hát „Kedv! Remények!" ......
ismerjük a folytatást, remélem J
Ünnepi könyvhét megnyitón vagyok
(Kiss Gábornak)
és ezt a hat fiatalt csak bámulom
mennyi terv, mennyi hit
mennyi tehetség és bizalom
(ezt hazám érezned kellene!)
keseredek el
mert én ezt már elfelejtettem
segítettek a felejtésben
a munkahelyek, az iskolák
banki tisztviselők
biztonsági őrök
lépcsőházi közös képviselők
volt-barátok
és volt-társ
mind-mind nyirbált
hozzám tett
és belőlem elvett
de jó ez így
nem kutatom az okokat
meg különben is
belehalnék, ha újra kellene
olvasnom az oroszokat
Nagy Kata fotója
Szeretek
szeretlek
talán tanácstalanságod miatt
talán mosolyod miatt
talán fáradtságod miatt
talán a pontosságod miatt
ahogy rendezed össze életed
talán ezért
Gyáva lettem
túl messzire merészkedtem
a visszaúthoz bátorság már nincsen
tehát a maradás
nem ideológia most már
hanem kényszer
hát, chipet a bőr alá
és tarts nyilván, kérlek!
hát, chipet az agyba
hogy, ha már nem muszáj
akkor, ne gondolkodjak!
Várok
és mint életemben párszor
keseredek el ahányszor
újra hiszek a népmesékben
és a Lottó ötösben
és az örökkön- örökkében
a járdán szemben
sétál ismerős nyugdíjas pár
a padra leülve diskurál
még mindig tudnak
valamit mondani egymásnak
nekem kevés a szókincsem sajna
és formakultúrám is karcsú
hívj meg magadhoz Afrikába
Karcsi!
Hutnik Károly fotója
Ülök a szentandrási kocsmában
egy-egy bánat
minden kisfröccsben
minden féldeci kevertben
egy-egy eltévedt élet
széktámlákon szatyorban
kiló kenyerek
és tapadunk a plazma TV-re
ahol most éppen
Lajcsi mulat
mellette milyen jól mutat
az a sok táncoló csinos csajszi
hozzánk meg besandítanak
templomból hazatérő asszonyaink
Hurrá, nyaralok!
szekrényből előkotrom
a strandolós cuccot
és vigyorogva elindulok
de a strandot már
nem én foglalom el
mert megelőzött a természet
úgyhogy
csak ülök a padon
és nosztalgiázom arról
mikor még nem rozzant stég
hanem lépcső vezetett a vízbe
meg még kőből volt a büfé
ahol most egy hosszúlépés mellett
Jolikával megvitatjuk az aktuális
gazdaságpolitikai helyzetet
persze szidjuk a rendszert
aztán Elek büféjében
cigarettát veszek
ezt nemsokára már csak
egy arra kijelölt helyen tehetem
és szidjuk a rendszert
aztán kifizetem a vízdíjat
a helyi adókat
és hozzájárulásokat
és nagyon csúnyán
szidom a rendszert
Vasárnap reggel felébredek
nem túl jó, ha az ember mellett
nagyon szorgalmas szomszéd él
mert még nincs fél hét
de már füvet nyír szegény
persze nyírni azt kell
mert a fű, az már csak ilyen
de 11-kor már azon
gondolkodom
hogy ennyi füve nincs is neki
szerintem, csak ül fűnyírója mellett
és ,mint én a laptopon
nyomok be egy új albumot
ő nyomja a gombot
mert ,neki zene füleinek
megkívántam egy láncfűrészt
szorgalmas szomszéd vs én
és szabnám kezét-lábát
hogy enyhítsem tettvágyát
tom, nem hiszitek
du. fél öt van és még nyomja
Isten is törölte homlokát
a hetedik napon
oszt, pihenjünk, mondta
szomszéd nem pihen
Ő ekkora zajban
Istent meg sem hallja!
Egyedül vagyok
oszt’ parázok
fűnyírósnak elfogyott a benzinje
vagy , fejlámpájából az elem
mert, fél kilenckor este
még nyomta
szerintem ,most hazament
hazamennék én is
ha ,várna valaki
akkor ,hazamennék én is
Kártyázom
szeretem, ahogy elmosolyodsz
mikor jó lapot osztok
megnyugtató ez nagyon
hogy neked még nincs
pókerarcod
Döntök
nem sört
presszó kávét kérek
egy bevásárló központ teraszán
oszt várom
mennyi időt szánsz rám
mert, az idő az zavaró
és én már tudom
ezen a kitérőn nem szabad megállnom
intek vissza a tükörből
Ön jól döntött!
én meg elfogadom
vezetek és nem iszom
Szakony Attila fotója
Hazamegyek
nya, elkapom megint a lényeget
pókhálókra, koszra, penészre
kicsit visszazárom az ajtót
és virágot szedek
a fűnyíró elől
( Zoli szerint az gaz,
amit, most csokorba rendezek)
oszt ,teleszívom a tüdőmet
a levágott fű szagával
a Tó iszap-illatával
bár, kicsit fázom még
de meztelen hátam hagyom
hogy nyaldossa a szél
mert, míg még van erőm
én így menekülök
a fűnyíró elől
Katona Tibor fotója
Bulizok a szolgáltatóval
„jelenleg minden ügyintéző foglalt
szíves türelmét kérjük”
nekem, mint állat türelmem van
de légyszivacs nyomass
valami jobb zenét!
mondjuk így fél óra múlva
már rákérdezhetnél:
„tisztelt ügyfelünk
Für Elise, helyett hallgatna vmi mást?”
igen, a franca, hallgatnék vmi mást!
„ha rock zenét kíván nyomja meg az
egyes gombot, ha jazzt a kettes gombot…”
jaj, nem komolyan gondoltam
nagyobb szükségem volna
arra a nagyon elfoglalt
ügyintézőre
(nem) Szeretem az áprilist
hülye vihogós csajszi
velünk csak szórakozik
nem lépeget
csak botladozik
esőzik, meg havazik
„maradj magadnak!”
akkor már ne is legyen tavasz
jöjjön rögtön a kánikula
legyen most már azonnal nyár
oszt nem érdekel a gázár
sem a tavasz, sem más léptei
csak a te lábnyomaid
(mit nem törlök fel soha)
a fürdőtől a hálószobáig
Pezzetta Umberto fotó
Részeg vagyok
talán tegnaptól
de lehet, hogy két hete
lehet, talán
hogy már másfél éve
ha, szeretsz, kedves
(most utoljára mondom)
nem hagysz kijózanodnom!
Itt vagyok
miattam világítanak
a csillagok
(meg a jelzőfények
ahol ilyen is kell)
miattam zöldell
a zöld
(reménykedem mindig
szüret előtt)
miattam háborog
a tó
(mit is érdekelne
ki, mit mond)
vagyok a világ közepe
és sérthetetlen
(nagy baj is lenne
ha ezt nem hinném el!)
Nagy Máté fotója
Vigasztallak
talán ez a tavasz
helyrehoz majd mindent
látod!
ma kirakatüveg-másod
sem keserít
sírhatsz még kicsit
de már múlik haragod
és nem hiába várod
vacak kis tavaszod
ami majd helyrebillent
mindent
Nagy Máté fotója
Elszomorodom
talán azért
mert kicsit már fáradok
mert már egyre nehezebben
bírja ez a test a lelket
ami még mindig háborog
talán azért
mert a régi elindulások helyett
már az érkezés
ami nyugtat
és megijeszt
talán azért
mert az idő egyre kevesebb
és még nem fejtettem
meg a verset
amit a madarak küldenek nekem
Katona Tibor fotója
Zálogházba megyek
hozzá még az ég is olyan
mint egy Dickens-regényben
kipakolom a pultra
szánalmas kincsem
kevés kis emlékem
bájos hölgy mérlegel
mérlegelek én is
vetve össze múltat és jelent
és persze pénzügyeimet
árat mond (nem is rosszat)
van ennek ára ?!
köszönöm, mondom
még gondolkodom
és zsebemben
megmentett emlékeimmel
hazaindulok
Szakony Attila fotó
Szeretek élni
esőben is
meg fagyban
meg plusz 40 fokban
meg szerelemben
meg haragban
jó, tudom
mit mondasz
problémáid sorolva
de, gyere!
nézd az eget
épp lemenőben a nap!
Nagy Máté fotó
Kunyerálok megint
maradj még egy kicsit
mondjuk úgy tavaszig
csak ezt a telet húzd ki
még velem
aztán mehetsz
mert közben
annyi titkot bízok rád
hogy neked már
mindörökre felejthetetlen leszek
Levelet kapok Katitól
oszt én meg válaszolok
hurcolja csak
a jó kis Magyar Posta
emlékeinket meg álmainkat
ne csak csekket kapjunk
egy hosszúkás borítékban
Búcsúzom
őrült dolog
de, mintha búcsúznál
még látom, ahogy intesz
és elnyel az utca
őrült dolog
de, mintha búcsúznék
még látom, ahogy intek
és fordítok hátat
(akár, magamnak is!)
Kati szerint az érzés
keserédes
(forgatom számban a szavakat)
hagyjuk a francba!
dobjunk be inkább
egy keserűt, édes!
Pezzetta Umberto fotó
Csatát vesztek
volt már ilyen
nem akartam győzni sosem
de, az igazság az lenne
hogy a háborút
én nyerjem meg
Pezzetta Umberto fotó
Magam vagyok
de ez jó
munka után hazaérve
a cipőlehúzós kisszéken
üldögélhetek
és ha úgy van kedvem
az egész estét itt tölthetem
közben sajnálgathatom magam
hogy megint elfárasztott
a mai nap
de ez jó
hogy senki nem vigasztal
mert most annyit érne csak
mint, hazafelé az úton
a frissen esett hóban
lábnyomom
aminek elkövetőjét
most a sarokba dobom
Pezzetta Umberto fotó
Magyar vagyok
és természetesen szeretem
Adyt, Bartókot
Deákot, Fényes Adolfot
rugdoshatnak
hogy, a medencén túl jobb
maradok itthon
és nem újítanám meg
imádott Himnuszom
mert ez a nép
ezer éve
választott vezetőitől
már annyit szív
hogy maradjunk
most már depresszív!
Pezzetta Umberto fotó
Fizetek
reggel megyek munkába
este jövök munkából
csak annyi szórakozásom marad
hogy a csekkeket feladjam
na jó, meg egy kocsma
ahol meghallgathassam
hogy mennyi még a saram
én farzsebből fizetem
a tartozást
és te, Hazám?
Elindulok szombat este
csak arra, amerre
a szél terelget
úti cél már rég nem terhel
csak arra, amerre
zöld a lámpa
mert nincs tétje
már a csavargásnak
Vok erőtlen
nem tom kinek
mikor, és mit higgyek
vok tanácstalan
pedig a régi tanács maradt
de én már nem értem
valahogy minden
összezavar
falvédőszövegeket ont a net
néha el is hiszem
néha el is szomorodom
hogy én meg mé’ nem úgy élek?
de nem hiszek a közmondásnak
tom, hogy jobb lenne
de az eső meg csak esik
bsza meg!
Katona Tibor fotó
Kiállításmegnyitón vagyok
(Fischer Gyurinak)
oszt kissé el is szomorodom
a sok protokoll
és fényképezni tudó
mobiltelefon
között szökik kicsit a lényeg
szökik kicsit a lélek
amit valójában
keresnénk ebben a közegben
egyszer régen azt mondtad nekem
nem szeretnéd
hogy szombat délutáni takarításkor
akár, mint egy asztalt-szekrényt
leporolják bronzaid
nem tudok másként emlékezni
otthagyom a port
Indulok a kocsmába
Balázst hívtam
hogy ment-e busza
a nagy hó miatt
a falujába vissza
nem tudja, mondta
mert összefutott Mihállyal
és most a Grabowskyban isznak
egy normális anyuka
ilyenkor azonnal
indul a kocsmába
mert a jó kis hó, meg jég
elősegíti a családegyesítést
Szakony Attila fotó
Virágot öntözök
mikor már barnulni kezd a zöld
észbe kapok
és jó adag vízzel rohangálok
cseréptől cserépig
de valamelyik mindig felvisít
„jaj, ne élessz újra havonta
hagyj meghalni
veled , több napot már nem bírok ki!”
A múzsámat keresem (2)
hihetetlen
de megint megszökött
ez az ember
egy múzsához képest
méltatlanul
szökdel össze-vissza
mert a jó szóból nem tanul
hogy múzsa ül
és marad
és nem ugrabugra!
Elbizonytalanodom
(Karcsinak, a rosszkedve miatt)
mert mostanában bizony
bizonytalan a járásom
lehet, hogy a helyzet
nem annyira válságos
és kiheverem
egyszer majd ezt
az álságos világot
mert ebben az életben
már annyiszor
és annyi mindenben
voltam bizonyos
ami még sem lett biztos
hogy már ideje
„talanodnom”
Hutnik Károly fotó
Kihelyezett kormányülést tartok
itt a konyhámban
mert azt mondtátok
egyszer annyian lesztek
hogy befértek majd
hát gyertek
érezzétek otthon magatokat
mehettek pisilni a WC-re
átülhettek a nappaliba
hogy külön frakció legyen
nyitogathatjátok
sütőmet-hűtőmet
én ma már néztem
munka után hazajőve
(mondom: munka után hazajőve)
de üres volt
Hutnik Károly fotó
Adakozom
tüzet kért
hozzá meg cigarettát
volt nálam
hát adtam
aztán egy ötszázast
aztán menedéket
meg egy kis szerelmet
ezekből nekem is
kevés jut
hát nem voltam nagylelkű
baj van a világgal
hiába szépítünk
az ünnepi népkonyhákkal
baj van a világgal
hiába oly nagy a szívünk
Ohr Tibor fotó
Karácsonyozom
persze itthon
fiúk, család szanaszét
közben elfog a kétség
hogy vajon én jó úton vagyok
nem kéne nekem is lennem
szanaszét?
Karácsonykor tévézek
vagyis Reszkessetek betörőket
nézek
24 órán belül negyedszer
10 év alatt kb. hetvenszer
mert RTL Klub szerint megunhatatlan
Balázsnak támad is jó gondolata
kéne egy adó
ahol egész évben csak ez megy
Boldog vagyok
ha most meghalasztanál
boldogan halnék
de miért halasztanál?
várjunk még holnapig
vagy talán tavaszig
jaj, ne azt szeretem
legyen inkább nyár vége
hé, az ősz az szép
azt nem hagyhatom ki
legyen inkább kedd
azt úgy is utáltam mindig
Pezzetta Umberto fotó
Utolsó kommentek