Szakony Attila fotó
Keletről nyugatra megyek
nézem a plafont
rosszabb esetben az eget
itt maradtam a padlón megint
kedves Mester!
dőzsöltem és hónap közepére
már elfogyott az a 47 ezer
holnaptól egy idegen kávéház
ablakából bámulom majd az esőt
idegenül
féltett életem nem lesz többé szánni való
egy álláspályázaton
mert továbbállni egyszerűbb
ha már tovább állni nem lehet
hát abszintot a pohárba!
keletről nyugatra megyek
Március 15.
nyitom az ajtót, s már a tükörben látom magamon, bánom, hogy hazajöttem, egy öröklakásban örökre bezárva, csak várom, hogy múljon az est, hajol egy égő, egy negyvenes égő az asztal fölébe, a laptopra fröccsen a hideg leves, káromkodok, s a tv-t lezárom, nem érdekel ez a meccs, reggel az utcán, fénylő járdán a forradalomnak emléke miatt egy tömbbe gyűl a tömeg, s fordulnak egyként a szónok felé, ki, el sem hiszem, mi újat tud mondani még, kedvenc kávéházam nem egy Pilvax, de van sör, s most rendesen isznak a 48-ra , na tűnjünk el gyorsan, sem a tömegnek, sem a forradalomnak nem lehet szüksége rám, zárom az ajtót, magamban morgom, hogy viszlát öröklakás, ebben a zugban, unalmas múlttal hátam mögött, ebben a döglött társadalomban nem viszem sokra, ha csak lesem az időt
Hitted volna, hogy ilyen hirtelen múlik el?
olyan nehezen akart véget érni ez a nyár
az októberi kánikulából olyan
hirtelen ájultunk bele az ünnepekbe
olyan hirtelen lett tiszta minden
mint a befagyott tavon az árnyék
mondhattál volna még valamit
mondtam volna még valamit
de mindez már nem érdekes
leégette a koratavasz a nádast
úgy mondják, segített is neki valaki
fekete csonkok fuldokolnak most az iszapban
s a rozzant stég imbolyog léptünk alatt
de valahol mélyen már indul az élet
és ez most nagyon is érdekes
Jolika már kihúzkodta a büfé elé az asztalokat
úgy, hogy biztos, hogy lesz idén is nyár
Utolsó kommentek