Magamra hagynak télen
épp a mozaiklapok illeszkedését néztem
kínosan ügyelve rá, hogy csíkra ne lépjek
mikor, azt mondtad, hogy lelépsz
erre megvontam a vállam
mire te azt mondtad ez flegmaság
mire én azt gondoltam
ez túlélési stratégia
bár kérdeztem volna még valamit
de tudom mennyire utálod kérdő mondataim
hát csak léptem óvatosan
hogy bakancsom orra-sarka ne bántsa a vonalakat
látod milyen egyszerű ?!
társat kerestem
és ő tanítja meg nekem
hogy kell élni egyedül
hazafelé a füredi úton nagy ívben
azt a döglött macskát kikerültem…
Magamra hagynak nyáron
épp’ a hangyák menetelését néztem a lábam mellett
mikor azt mondtad, hogy holnap elmész
bólintottam, hogy jó
és tudtam jól
hogy te nem látod a hangyák menetelését
mert agyban már rég elindultál
mondtam valamit, nem emlékszem mit
de arra azt mondtad:
„jaj! ez a kérdés, most muszáj volt?!”
ez gondolom nekem szólt
mert rajtunk kívül nem volt más, csak a hangyák
meg, mert a nevemen szólítottál
mondtad:
„magadra hagylak kicsim, hogy pihenj”
jó, mondtam, úgyis meg kell mosnom a hajam
meg összepakolni a gondolataimat
meg nézni kicsit egyedül a Holdat
oly sok tennivalóm van!
de azóta zűrösebb az éj
mióta magamra hagytál magammal
azóta nehezebben szárad a hajam
Fotó: Szakony Attila
Magamra hagynak ősszel
épp Lennont hallgattam
mikor bólintottál
ellenkezést-nyafogást nem tűrően
hogy, de! holnap elmész
nem nyafogtam-ellenkeztem
bólintottam, hogy ja
aztán mégiscsak emészt
az egyedüllét
hogy nem tudok megoldani
egyszerűnek tűnő dolgokat
amik még sikerültek tegnap
pl.: télire cserélni a hűtővizet
vagy javítani a záron
hogy nyíljon a nyelve
vagy falra képet szögelni
hogy örüljek a rendnek
izzót tenni a kiégett helyébe
virágoknak vizet adni
vagy egyszerűen menni
Á-ból B-be ebben
az adventi ködben
ebben az ünnepes hangulatban
mikor agyamban-szívemben
csak hétköznap van
nélküled nem örülök a rendnek!
és hagyom szomjan halni a virágokat
valószínű, hogy fordítva volt
hallottam mögötted zörögni a zárat
és utána kezdtem Lennont hallgatni
Fotó: Szakony Attila
Utolsó kommentek