Édes élet I
vörös fényben tévednek el az utcák
cikáznak bárok neon reklámi közt
taxiba ülök
ezüst szem fut végig harisnyámon
szurokban hagyott cipőmre találnak majd
kóbor királyfik
kirakatok üvegtábláiban
itt hagyom örökre másom
mert ma éjjel elveszítelek
itt hagylak valahol a taxi hátsó ülésén
Kinn az erkélyen
Alattam majdnem az egész város
Felettem egy kevés égbolt
Elvágyódom innen mégis
Ez alól a pár csillag alól is
Felettem az egész égbolt
Alattam a városból egy szelet
Elmegyek innen mégis
Ez felől a pár csillag fölül is
Rád hajoltam
Mögöttem most alszol csendben
Így jól van ez
De nem szeretem ezt a várost sem
Miért akarnék repülni fölébe?!
Ünnepeim
A feldíszített konyha közepén
őrt állok ünnepeimen,
és várok.
Fellampionoztam,
vacsorát főztem,
szebbé kenőcsöztem magam,
és várok.
Pedig szerettem az elindulás zaját,
az induló vonatok szagát,
s most fogadkozom,
hogy itt hagyom ezt az ócska vitatkozást.
Meddig várjak még?
Hány kurva ünnepet?!
Édes élet II
vörös fényben tévednek el az utcák
kitaposott cipőm olajoshordó mögé rúgva
nézem arcom az aszfalton megrekedt pocsolya tükrében
mert ma éjjel elveszítettek
itt hagytak valahol a hátsó ülésen
Utolsó kommentek